Gyerekként (és igaz, néha felnőttként is) mindig azt akartam, hogy a dolgok azonnal megtörténjenek. Ha valami jobbra fordult, akkor szinte lehetetlen volt kiaknázni azt a türelmet, amely ahhoz szükséges, hogy megtegyem a szükséges „csecsemőlépéseket”. Arra is rendszeresen emlékeztettek, hogy „Rómát nem egy nap alatt építették fel”.
Ma már sokkal inkább tervező vagyok, és egy célt kisebb darabokra bontok, hogy ténylegesen elérjem azt. De egy új tanulmány ban jelent meg Az emberi idegtudomány határai azt sugallja, hogy a kicsinek nekem volt igazam mindvégig – jelentős változást hoz egyszerre a járható út.
A kutatócsoport főiskolai hallgatók két csoportját vizsgálta meg hat héten keresztül, és felfigyelt a rájuk háruló jelentős életmódbeli változások hatásaira. Mivel a hallgatók hozzávetőleg fele a szokásos napi rutinját végezte kontrollcsoportként, a többiek teljesen más ütemtervet követtek. Ez minden reggel egy óra felügyelt gyakorlatból állt, beleértve a nyújtást, az egyensúlyozást és az ellenállási edzést. Ezután egy órás leckét kaptak az éberségről. Később a nap folyamán újabb 90 perces izzadást tartottak, és arra kérték őket, hogy végezzenek el két extra edzést a maguk idejében. Mintha ez nem lenne elég ahhoz, hogy egészséges gondolkodásmódot alakítsanak ki, a táplálkozással és az alvással foglalkozó órákon is részt vettek, és közben mindent naplóba írtak az élményről.
Míg ez a fajta életmódváltás szinte lehetetlen egy átlagember számára (komolyan, aki ki tud szakadni a munkából, elmerülni az egészségben és a fitneszben?), a tanulmány szerint az utóbbi csoportba tartozó tanulók magabiztosabbnak, kevésbé érzik magukat stresszes, és egészségesebbek, mint azok, akik a kontrollcsoportba tartoztak.
Lényegében, ha van rá időd, 100 százalékos életmódváltásba vetetted magad a helyes út. A fokozatos lépések nem annyira szükségesek, mint azt korábban gondoltuk a rossz szokások megváltoztatása szempontjából, mint azt korábban gondoltuk.