Mary Katrantzou olyan tervező, aki szokatlan harmóniát talál a kaotikus nyomatokban, akárcsak Jonathan Saunders egy olyan tervező, aki nagyszerű hatásokat ér el a váratlan színkombinációk révén. A londoni divathét két ragyogó sztárja nagyon szép példája a város derűs és ambiciózus jövőképének, és lendületes ütemben hoz létre felkavaró kollekciókat.
Katrantzou kifejezetten a káoszra hivatkozott, amikor a 2016-os tavaszi kollekciójára gondolt, amelyet egy kifutón mutattak be hatalmas tükrös hátteret, amely végtelen hatást keltett, és egyszerre több nézetet kínált a rejtvényszerűségéről tervez. Miniatűr virágmintás kollázsokat, finom foltvarrást, fodros rétegeket, szoknyákat és csillogó kristályokat kombináltak miniruhákon, amelyek úgy csillogtak, mint a csillagok a kozmoszban.
Míg darabjai egyértelműen a rendkívül dekoratívak kategóriájába tartoznak, valójában nagyon sok gondolat merül fel kreációjuk, amely ebben a szezonban Ossie Clark és Stephen Burrows grafikai munkáit idézte fel – ha egy csillámmal átalakítják gép. Lenyomatait az ókori kozmológia és a Rorschach-teszt foltjai egyaránt ihlették, így bármit bele lehetett olvasni, és nem tévedhetett.
Saunders is lenyűgöző kombinációkat hozott létre a szövetblokkolás révén, vegyes halványkék és khaki csíkokkal, vörös és rozsdacsíkokkal, valamint három vagy több paisley tónussal egyetlen együttesben. Valójában a szivárványpaletták London nagy történetévé válnak, még Paul Smith kiegészítőiben is, melynek kézitáskáit harmonikaszerű oldalakkal tervezték, mindegyiken belül más árnyalattal bővülve redők.
Egy másik nagy trend: találkozzon az öves kabáttal, amelyet Smith semleges öltönyeiben láthatunk, amelyeket vaskos bőrcsomóval öveztek. Ez volt a fő története a Topshop Unique kollekciónak is, amely férfi szabású kabátokat, pöttyös slicceket és pizsamaszerű sportruházatot tartalmazott. A show kiemelkedő darabja volt egy borostyánnal hímzett, finom csipkeruha, amelyet Wedgewood mintával is visszaadtak.