1985-ben Donna Karan első önálló kollekciójához, miután 11 évig Anne Kleinnek tervezett, bemutatta Amerikát a Seven Easy Pieces koncepciójával. „Annyi nő ma megdöbbentőnek találja a megfelelő ruhák összeállítását” – mondta Karan akkor egy újságírónak. "Felfedezték a gyors módokat arra, hogy ételt tegyenek az asztalra, de nem tudják, hogyan rakják össze könnyen a szekrényeiket."

Karan kollekciója azon az elgondoláson alapult, hogy megfelelő alapokkal egy nő bármit elérhet. Minden bizonnyal abban a pillanatban keltette fel közönségét, amikor a nők túlléptek a karrier-sztereotípiákon, és a vállalatok és a politika üvegplafonjait törték össze. És a megközelítése ma is értelmes, mivel Karan folyamatosan frissítette és finomította terveit a nők és a testükkel való kapcsolataik iránti akut érzékenységgel.

Abból az alkalomból, hogy Karan bejelentette, hogy ő lelép a címkéjéről Ezen a héten kíváncsi voltam, hogy visszatekintsek a Seven Easy Pieces evolúciójára, amelyek már nem mindig ugyanaz a hét darab volt. Az egyetlen állandó a body volt, Karan első kollekciójának alapja (

képen, felső). Műsora csak fekete body-ba és harisnyanadrágba öltözött modellekkel kezdődött; Ezután elkezdtek öltözködni és ruhákat alkotni a megmaradt elemekből: sokoldalú szoknya, bő nadrág, szabott kabát, kasmír pulóver, fehér ing. Amikor Karant a gyűjtemény eredetéről kérdezték, az évek során különböző válaszokat adott, néha megemlítenek egy fehér inget, egy kis fekete ruhát, egy estélyi ruhát és egy fekete bőrt dzseki. A nagy sál is kritikus fontosságú, különösen azért, mert sokféleképpen hordható – például szoknyaként vagy kendőként.

Mindenesetre a koncepció nőtt és nőtt egészen addig, amíg Karan maga nem viccelődött, hogy a gardróbját „hét egyszerűnek” kell nevezni. trunks”, de a lényeg, ami még mindig igaz, hogy egy nőnek nem kell a divat, hogy bonyolultabb legyen, mint az ő élete. A neki megfelelő hét darabbal bárhová eljuthat.