Sir Patrick Stewart a Broadwayen és a filmben való érvényesülése után visszatér a televízióba. Tompa beszéd, műsor egy brit újságíróról, aki azért jön Los Angelesbe, hogy némileg szentül megoldja Amerika problémáit, saját súlyos hiányosságai ellenére (gondoljunk csak az alkohollal és a kábítószerrel való visszaélésre). Ez egy alkalmas pillanat arra, hogy megjegyezzünk valamit, amit mindannyian régóta ismerünk: ember, ez a srác a legjobb. Jóképű, akcentussal, játékos, tehetséges, férfiként – ilyen vagyok –, csak remélni tudom, hogy egy nap még inkább Patrick Stewarthoz fogok hasonlítani.
Egyszer az életemben Patrick Stewarttal ebédeltem és ez volt a valaha volt legjobb ebédlő társaság. A brooklyni Park Slope-ban ebédeltünk. Korán voltam, és a bárban ültem. Aztán besétált, és azt mondtam: "Hé, Patrick Stewart." És azt mondta: "Hé." Aztán együtt ebédeltünk. Erről fogok mesélni a gyerekeimnek, ha nagyobbak lesznek.
Patrick Stewart most hétéves. Ez egy másik szó, amit meg fogok tanítani a gyerekeimnek. 75 éves, és még mindig bálozó. Az övé szerint
Twitter profilkép, szó szerint. (Egy IKEA-ban volt. Csak néhány srác van, aki képes egyensúlyt teremteni a gravitáció és a szeszély között. Valójában kettő: HH Dalai Láma és Patrick Stewart. És mivel a Dalai Lámának egyhamar nem lesz saját műsora – bár A Dalai Show szép csengése van – elégedjünk meg azzal, hogy Stewart gyönyörű, férfias arcát bámuljuk.