Ez az év mozgalmas volt számomra. Sok időt töltöttem a zeném népszerűsítésével és az összes projektemen való munkával, ezért az év elején elhatároztam, hogy szeretnék tenni valamit valaki másért. Nem tudtam, hogy a közösségemben segítettem-e Los Angelesben, vagy egy külföldi utazásra.
Véletlenül ugyanazon a héten, amikor az egyik barátommal beszélgettem arról, hogy mit szeretnék csinálni, a WE Mozgalom csapata megkeresett, és megkérdezte, szeretnék-e velük Afrikába menni. Valójában épp néhány hónapra készültem, hogy a helyszínen forgatjak, de a zsigereim, a szívem és az elmém egy lapon jártak, így tudtam, hogy meg akarom valósítani.
A WE Mozgalomról két évvel ezelőtt értesültem, amikor részt vettem a WE Day-en, az egyik rendezvényen, amelyet minden évben megrendeznek. Küldetésük elképesztő, mert azon dolgoznak, hogy helyi és globális hatást fejtsenek ki azokban a közösségekben, amelyeknek meg kell szólalniuk. Ott tudtam meg azokról az utazásokról, amelyeket évente három különböző faluba tesznek – egy ecuadori, egy indiai és egy kenyai, amelyet Maasai Mara néven meglátogattam.
A csoportunk kicsi volt – csak én, a barátom és néhány oktató, akik a WE-nél dolgoznak –, de rengeteg mindent el tudtunk érni az utazás során. Egy hét alatt segítettünk kutat építeni tiszta, szűrt vízhez, valamint néhány épületet a Kisaruni All Girls Gimnázium nevű leányiskola számára.
Ottjártunkkor bejártuk az egyetemet, ami az egyik kedvenc részem volt. A lányok megmutatták nekünk a büfét, a laborszobákat és mindazt, amit tanultak. Hihetetlen volt látni mindazt, amit elszívtak azzal, hogy abban az iskolában jártak. Valószínűleg a lányok 99 százaléka mondta azt, hogy most arról álmodik, hogy egyszer majd egyetemre menjen emiatt.
Nagyon sok csodálatos emberrel találkozhattam, akik nyíltan fogadtak a falujukban. Megtanítottak nekem, milyen volt régen ételt vadászni, és hogyan kell elkészíteni rafikis, a gyöngyös karkötőket, amiket a mamák készítenek, hogy megéljenek.
Rengeteg perspektívát nyertem a közelükben. Úgy érzem, sok olyan dolog van, amit természetesnek veszünk, és ez valami nagy dolog lehet, mint például az oktatásunk, az egészségünk, a levegő, amit belélegzünk, a víz, amit iszunk, vagy lehet valami apróság, például a cipő, amit viselünk, vagy a ruhák a hátunkon.
Amikor először megérkeztünk, ott voltak ezek a kisgyerekek, akik a jármű után futottak, és ők is fültől fülig vigyorogtak, ezekkel a hatalmas mosollyal az arcukon, és azt mondták: „Jambo!”, ami a hello! szuahéli. Nem volt cipő a lábukon, és nagyon kevés ruha volt. Éjszaka hideg van ott, és nincs sok menedék. Szóval felnyitotta a szemem.
Határozottan hatással volt arra, ahogy most megbirkózom az életem dolgaival, mert tudom, hogy sokkal több történik a világon, mint a kihívások, amelyekkel küzdök.
Klisésnek hangzik azt állítani, hogy az utazás megváltoztatta az életet, de ez igaz. Emlékszem, arra gondoltam, segíteni fogok ezeknek az embereknek, és változtatni fogok értük, de nem vettem észre, hogy segíteni fognak nekem, és ekkora változást hoznak az életemben.
– Ahogy Jennifer Ferrise-nek mondta.
Ha további pillanatokat szeretne látni Holt utazásáról, olvassa tovább. A WE mozgalommal kapcsolatos további információkért pedig látogasson el we.org.
0111-ből
A VÍZSÉTA
„Szerencsére most kutak épülnek a falvakban, de a mamáknak néha még kilométereket kell gyalogolniuk a Maasai Mara folyóig, hogy megtöltsék ezeket a kancsókat. Csak egy kancsót vittem, és hidd el, nem volt könnyű. A nők gyakran hármat vagy négyet hordanak magukkal, és egy kisbabát is kötnek köréjük.
0211-ből
ÉPÍTÉSI IDŐ
„Segítettünk a tiszta, szűrt víz kutak készítésében, valamint egy leányiskolában. Ez határozottan sok munka, de nagyon boldogok voltunk, hogy megcsináltuk.”
0311-ből
TANÍTÁSI NAPOK
„Csodálatos volt belelátni az iskolába. Ez egy bentlakásos iskola, és a lányok egész évben ott vannak, így van kollégiumi. Az osztálytermekbe is be kell mennünk.”
0411-ből
A ZÖLDSÉGKERT
„Ez közvetlenül az egyetem mellett van, és a lányok megmutatták, hogyan termesztik és gondozzák a gyümölcs- és zöldségkertjüket. Hihetetlennek tartottam, mert sosem tanultam meg ezt.”
0511-ből
A KAFETÉRIA
„Ez volt az egyik kedvenc pillanatom az utazás során. Mindannyian megkerültük az asztalt, és csak a kedvenc ételeinkről és a kedvenc zenéinkről beszélgettünk. Annyira jó volt látni, hogy annak ellenére, hogy két teljesen különböző életet élünk, és a világ két ellentétes felén élünk, nagyon sok közös volt bennünk.”
0611-ből
ÉNEKELJ VELE
„Az iskolában vannak olyan napok, amikor filmet nézhetnek, könyvet olvashatnak, vagy zenét hallgathatnak, és sokan szeretik a zenét. John Legend volt az egyetlen előadó, aki megszállottja volt, ezért sok dalt énekeltünk, ami nagyon szórakoztató volt!”
0711-ből
Jóga mozgások
„Találkoztam egy Cheloti nevű férfival, aki Kenyából származik, de jelenleg a WE Mozgalommal dolgozik, és motivációs előadóként utazik velük. Minden reggel jógát tanít a faluban, és megmutatta, hogyan kell akrojógát csinálni, ami az egyik legbékésebb élményem. Olyan volt, mint a tiszta meditáció.”
0811-ből
CÉLLÖVÉSZET
„Megtanultam azt is, milyen volt régen élelem után vadászni. Volt íjunk és nyílunk, kongánk és lándzsánk. Nem voltam túl jó az íjjal és a nyíllal, de így is szórakoztató volt kipróbálni!”
0911-ből
ÉKSZERKÉSZÍTÉS
„A faluban a mamák rafikisnak nevezett karkötőket készítenek, ami szuahéliül barátot jelent, és eladják, hogy megéljenek. Bár megvásárolhatja őket MI Mozgalom a közösség támogatására."
1011-ből
Gyöngyök rengeteg
„A karkötőket sem egyszerű elkészíteni. Csak annyi gyöngy van! Könnyen véletlenszerűen választhatsz színeket, hogy gyorsabban menjen, de szerettem volna egyet tervezni, és olyan sokáig tartott. A falu anyukái sokkal gyorsabbak voltak."
1111-ből
Késztermék
„Megtartottam egy csomó karkötőt, amit készítettem. Eleinte mindig hordtam őket, de aztán el kellett kezdenem a forgatást, így most külön helyen tartom őket a szobámban, hogy ne veszítsem el őket.”
