Annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt állok, nagyon diszkrét ember vagyok. Tehát, amikor felmegyek a közösségi médiára, felteszek magamnak egy kérdést: Mit akarok megosztani magamból?
Minden bizonnyal megosztom életem legpozitívabb részeit – olyan dolgokat, amelyekben úgy érzem, hogy hatalmasat fejlődtem, vagy olyan tapasztalatokat a családommal, amelyek talán más családokat is inspirálnak. A közösségi média arra is lehetőséget biztosít, hogy több pozitivitást engedjek be saját életembe. Mikor a férjem felvette a vezetéknevemet, annyi férfi jött ki és vallotta be, hogy ezt tették a saját életükben. Mélyen meghatódtunk a reakciójukon, és nagyon boldognak éreztem magam, hogy megvilágítottam a férfiak egy csoportját, akiket állandóan figyelmen kívül hagynak. Tehát azáltal, hogy a férjemmel megosztottuk ezt a tapasztalatot, ez megerősítést adott nekik, és úgy éreztük, hogy jelentős változást értünk el az életükben.
VIDEÓ: Miért tart Gigi Hadid szünetet a közösségi médiában?
Természetesen a közösségi médiának, mint tudjuk, van egy árny oldala is. Az internetes zaklatás egyre terjedő járvány (megtapasztaltam a részemet). De nem számít, mi történik, vagy mi a reakció, nem fogom abbahagyni a megosztást. Ez nem azt jelenti, hogy nem tanultam egy-két dolgot az út során. Dolgozom azon, hogy átformáljam azt, ahogyan mondani akarom a dolgokat, és tudom, milyen fontos bölcsen megválasztani a szavakat. Az igazság az, hogy egy hangos korszakot élünk. Az embereket nem érdekli valamiről a beszélgetés, csak a címét akarják. Tehát ez azt jelenti, hogy egy kicsit bölcsebbnek kell lennem abban, ahogyan kifejezem magam.
Lehet, hogy modern korban élünk, de ez egy időtlen trópus: a rossz hírek eladnak. Azt akarjuk hallani, hogy az emberek rosszul járnak, és vágyunk erre az ördögi hírkörre; nagyon nem működik. Kurátoraivá kell lennünk annak a fajta információnak is, amit befogadunk, és annak is, amit ott közzéteszünk.
Példátlanul sok információ van, és példátlan hozzáférésünk van. Van elég anyagunk ahhoz, hogy az otthonunkban maradjunk, és elzárkózjunk az emberektől, a lehetőségektől, és ami a legfontosabb, a változás lehetőségétől. És ezért feltétlenül szükséges pozitívnak maradni. Az interneten látott vitriolok ellenére is közvetlenebb kapcsolatban vagyunk a világgal. Láthatjuk, mekkora a világ, milyen csodálatos és hogyan fejlődik. Ezekben a pillanatokban biztos vagyok benne, hogy jó irányba haladunk. A végén inkább úgy érzem, hogy annak a csoportnak a tagja vagyok, amelyik megpróbálja megváltoztatni, megpróbálja másként szemlélni, és próbál félig teli vagy félig üres maradni.
Ahogy Jessie Heymannek elmondta
